Százezer új WC kellene naponta.
A szegényebb országokban a mellékhelyiségek hiánya katasztrofális higiéniai következményekkel jár, és nagyban hozzájárul egyes fertőző betegségek terjedéséhez. A vízszennyezések miatt évente 1,8 millió ember hal meg, kilencven százaléka öt év alatti gyerek.
Az ENSZ 2000-ben elfogadott millenniumi fejlesztési céljainak egyike: megfelelő higiéniai körülményeket biztosítani 1,75 milliárd embernek 2015-ig. A cél elérése érdekében naponta legalább 95 ezer WC-t kellene létesíteni – jelentette a greenfo.hu a stockholmi környezetvédelmi intézet (SEI) adataira hivatkozva. A 114 oldalas, napokkal ezelőtt megjelent svéd tanulmány szerint a legnagyobb erőfeszítésre Indiában lesz szükség, ahol 600 millió, főként vidéken élő lakos számára kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Kínában 400 millió, főként városias területeken élő lakos igényli ugyanezt. Fekete-Afrikában 350 millió vidéki és városi lakos számít ugyanerre. A világ többi részén további 400 millió ember vár hasonló fejlesztésre. A stockholmi Water Week konferencia szakértői szerint a vizeletet a széklettől elválasztó és a trágyázásra való felhasználást lehetővé tevő berendezés- száraz vécé – sokkal megfelelőbb lenne a vízöblítéses vécéknél. Az utóbbiak jóval kényelmesebbek ugyan, de drágábbak és környezetszennyezőbbek- mivel túl sok vizet használnak.
Egy ember évente 400-500 liter vizeletet és 50 liter székletet állít elő, amit 15 ezer liter vízzel öblít le a SEI számításai szerint. A jelenleg alkalmazott higiéniai berendezések a szegényebb országokban nem elérhetők az emberek többsége számára. A megoldást a száraz vécé jelenthetné. A berendezés külön rekesszel rendelkezik a folyékony és a szilárd melléktermékek tárolására. A széklet hamu, homok vagy mész felhasználásával dehidrálható, majd trágyázási céllal komposztálható. Ilyen berendezéseket használnak Vietnamban, Kínban, Guatemalában, Mexikóban, de még olyan fejlett országokban is mint a skandináv országok, illetve Németország és Svájc. Az ökovécét azonban meglehetősen nehéz elfogadtatni az emberekkel. Sokkal többet kell foglalkozni vele, minta vízöblítésessel mivel használat után lebomlást elősegítő anyagot kell beledobni, illetve a tartályait rendszeresen üríteni kell. Svédországban ennek ellenére elterjedtek az üdülőkben és hétvégi házakban, de még ökológiai szempontok figyelembevételével fejlesztett városias területeken is. A fejlett világ túlnyomó részében azonban nehezen tudatosíthatók a jelenleg alkalmazott megoldás hiányosságai, illetve az ezzel járó előnyök.
Forrás: Népszabadság, 2005.szeptember 12.
